Ausztria - Stockerau

Alsó-Ausztriában, Bécstől mintegy 25 km-re északnyugatra található.
791 körül kezdődtek az első betelepülések, főként favágók által.
1012-ben említik először írásban „Stoccaerouwe” néven, amikor a helyiek tévedésből kivégezték Szent Kolomant, egy ír zarándokot. A legenda szerint teste nem bomlott le, és a bodzabokor, amelyre felakasztották, újra kihajtott – ez vezetett szentté avatásához.
1014-ben megalapították a plébániát.
1465-ben III. Frigyes császár vásárjogot adott a településnek.
1514-ben I. Miksa császár mezővárosi rangot, címert és pecsétet adományozott Stockeraunak. A címer egy újra kihajtó száraz fát ábrázol, utalva Szent Koloman legendájára.
1722–1726 között épült meg a város ikonikus, 88 méter magas templomtornya, amely Alsó-Ausztria legmagasabbja.
1841-ben megnyílt az osztrák vasútvonal, amely összekötötte Bécset Stockerauval – ez jelentős ipari fejlődést indított el: textil-, gyertya-, szappan-, vegyiáru- és gépgyártó üzemek települtek ide.
1964-től kezdve minden nyáron megrendezik a Stockeraui Ünnepi Játékokat, színházi előadásokkal a templom előtti téren.
A városban található a Lenautheater, amely a romantikus költő Nikolaus Lenau nevét viseli, aki itt élt és alkotott a 19. században.
A Stockerauer Au folyóparti ligetét 1994-ben természetvédelmi területté nyilvánították.
A városban számos múzeum és történelmi épület található, például a Belvedereschlössl Kultúrcentrum, a városháza, és a Szent Koloman-zárda.

Stockerau, Alsó-Ausztria egyik jelentős városa, nem tartozik a klasszikus pénzverési központok közé, mint Bécs vagy Graz. Mégis, az első világháborút követő gazdasági válság idején 1919-ben Stockerau is kibocsátott saját szükségpénzeket (Notgeld), amelyek ma már numizmatikai ritkaságoknak számítanak.
20 heller és 50 heller címletű papírpénzeket bocsátottak ki.
Ezeket a város neve és az évszám (1919) mellett gyakran díszítették helyi motívumokkal.
A pénzek célja a helyi gazdaság működésének fenntartása volt a hiperinfláció és pénzhiány idején.
A szükségpénzek nemcsak gazdasági eszközök voltak, hanem művészi és történelmi értékkel bíró tárgyak is.  Ma már gyűjtők keresett darabjai, különösen, ha jó állapotban maradtak fenn.