Dél-Vietnám - Vietnám Állam

Az 1945-ös vietnami függetlenségi nyilatkozatot követően az ország két részre szakadt: a kommunista északi és a nem kommunista déli részre. Ez a kettéosztás az 1954-es genfi konferencia után hivatalossá vált, és az 17. északi szélességi kör mentén húzták meg a határt. A déli rész, amelyet Vietnám Államnak neveztek el, egy instabil és bonyolult politikai helyzetbe került.
A volt uralkodó, Bảo Đại lett az állam vezetője. Az új állam célja az volt, hogy ellenálljon a kommunista északi rész terjeszkedésének és megőrizze a nyugati kapcsolatokat.
Franciaország, mint korábbi gyarmati hatalom, továbbra is jelentős befolyással bírt Dél-Vietnámban. A francia csapatok jelenléte segített stabilizálni a helyzetet, de ugyanakkor a függetlenségi törekvéseknek is gátat szabott.
Az országban számos politikai párt és frakció működött, amelyek gyakran ütköztek egymással. A korrupció és a társadalmi egyenlőtlenségek tovább növelték a feszültségeket.
A kommunista Viet Minh felkelők folyamatosan támadták a déli kormány erőit, és népszerűségnek örvendtek a vidéki lakosság körében.
Egy megkérdőjelezhető eredményű népszavazás után Ngô Đình Diệm került hatalomra.
Diệm egypártrendszert épített ki, és elnyomta az ellenzéket. A buddhisták üldözése tovább fokozta a társadalmi feszültségeket.
Az Egyesült Államok jelentős katonai és gazdasági támogatást nyújtott Diệmnek, abban a reményben, hogy ő képes lesz megállítani a kommunizmus terjedését Dél-Ázsiában.

Az 1940-es évek vége és az 1950-es évek eleje rendkívül turbulens időszak volt Vietnámban. A második világháború után Franciaország megpróbálta visszaállítani gyarmati uralmát, ami felkelést váltott ki. 1949-ben a nem kommunista erők, Bảo Đại volt császár vezetésével, Saigont központul alakították meg a Vietnámi Államot. Ez az állam, amelyet később Dél-Vietnámmá alakítottak át, egy rövid, de jelentős időszakot fémjelzett a vietnámi történelemben.
Ebben az időszakban Dél-Vietnám saját pénzt kezdett verni. A pénznem neve đồng volt, ami a mai napig Vietnám hivatalos pénzneme. Az új pénz bevezetésének elsődleges célja az volt, hogy elszakadjon a francia pénzügyi rendszertől és megerősítse az új állam gazdasági függetlenségét.
Az 1949-1955 közötti időszakban vert đồng érmék és bankjegyek általában a vietnámi kultúra és történelem elemeit ábrázolták. A tervezésnél nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti identitás erősítésére.
A pénzérmék és bankjegyek különböző címleteiben jelentek meg, és a kibocsátás mértéke az állam gazdasági helyzetéhez igazodott.
Az állandó politikai instabilitás és a háborús helyzet negatív hatással volt a pénznem stabilitására. Az infláció magas volt, és a pénz értéke folyamatosan ingadozott.
1955-ben Ngô Đình Diệm egy népszavazás után eltávolította Bảo Đại császárt a hatalomból, és a Vietnámi Köztársaságot kiáltotta ki. Ezzel újabb korszak kezdődött Dél-Vietnám történetében, és a pénzverés is új irányt vett. Az új kormányzat továbbra is a đồngot használta fizetőeszközként, de a pénznem megjelenése és értéke tovább változott.