Spanyolország - Katalónia Hercegség

Katalónia történelme gazdag és sokszínű, tele hódításokkal, kulturális virágzással és politikai küzdelmekkel.
A mai Katalónia területén először ibér és kelta törzsek éltek, akik a Kr. e. 8. századra keltibér néppé olvadtak össze. Később föníciaiak és punok alapítottak kolóniákat, például Barcinót (a mai Barcelonát). A pun háborúk után a rómaiak vették át az uralmat, és a terület a Római Birodalom része lett.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után germán gót törzsek telepedtek meg, majd 711-ben az arabok elfoglalták Hispániát. Katalónia csaknem egy évszázadon át arab uralom alatt állt.
801-ben a frankok visszafoglalták Barcelonát, és létrejött a Marca Hispanica, egy ütközőállam a frank és arab területek között. A 9. század végétől a grófságok egyre nagyobb önállóságot élveztek, és kialakult a Katalóniai Hercegség.
I. Wilfred gróf (Wilfred el Pilós) a 9. század végén megerősítette a hercegség függetlenségét. Egy legenda szerint ő alkotta meg a katalán zászlót: vérző sebeiből négy csíkot húzott arany pajzsára – ez lett a „Senyera” alapja.
1060-ban I. Ramón Berenguer megalkotta az Usatges de Barcelona törvénygyűjteményt, amely a katalán jog alapja lett. A 12. században Katalónia egyesült Aragóniával, és közösen létrehozták az Aragóniai Koronát, amely a Földközi-tenger egyik legerősebb tengeri hatalmává vált.
A történelem során Katalónia többször is elvesztette autonómiáját, de mindig erősen őrizte nyelvét és kultúráját. A 20. században és különösen a 2017-es függetlenségi népszavazás után újra a figyelem középpontjába került.

A Katalán Hercegség, bár időnként a spanyol korona fennhatósága alatt állt, jelentős autonómiával rendelkezett, és ez a pénzverésében is megmutatkozott. Barcelona, a Hercegség fővárosa, a középkorban és a kora újkorban is fontos pénzverő központ volt.
A katalán pénzverés már a 11-12. századtól kezdve virágzott, és sajátos jellegzetességekkel bírt. A barcelonai dénárok és obulusok (kis címletű érmék) mellett, a Katalán Hercegség a 13. századtól kezdve arany flamencát és ezüst grosst is vert. Ezek az érmék gyakran a helyi uralkodók, például a barcelonai grófok, majd az aragóniai királyok nevét és címereit viselték.
Katalóniában a pénzveréshez való jogot a privilégiumok és a helyi törvények rögzítették. A katalán városok és nemesek is rendelkezhettek saját pénzverési joggal, ami tovább színesítette a pénzérmék palettáját.
A 17. században, a Katalán Felkelés (Garató Pál ideje, 1640-1659) során, Katalónia saját, független pénzverést indított, ami a spanyol koronától való elszakadás szimbóluma volt. Ezek az érmék gyakran "Principat de Catalunya" (Katalán Hercegség) felirattal és a katalán címerrel készültek.