Az Angolai Népköztársaság egy szocialista állam volt, amely 1975-től 1992-ig létezett Angola területén. A portugál gyarmati uralomtól való függetlenség elnyerése után alakult meg, és a hidegháború kontextusában a Szovjetunió és Kuba szoros szövetségese volt. Az ország azonban hamarosan belesodródott egy hosszú és véres polgárháborúba, amelynek során a különböző politikai erők és külföldi hatalmak is részt vettek.
Az 1974-es portugál szegfűszeg forradalom nyomán Angola 1975-ben elnyerte függetlenségét. A három fő függetlenségi mozgalom – a Népi Felszabadítási Mozgalom – Angola (MPLA), a Nemzeti Unió a Teljes Függetlenségért (UNITA) és a Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) – között azonban heves harcok törtek ki az ország irányításáért. Az MPLA, amelyet a Szovjetunió és Kuba támogatott, végül került hatalomra, és kihirdette az Angolai Népköztársaságot.
Az UNITA, amelyet a Egyesült Államok és Dél-Afrika támogatott, azonban nem adta fel a harcot, és az ország nagy részén gerillaháborút folytatott az MPLA ellen. A polgárháború évtizedeken át tartott, és hatalmas pusztítást végzett Angolában. A harcokban több százezer ember halt meg, milliók kényszerültek elhagyni otthonukat, és az ország gazdasága tönkrement.
Az MPLA hatalomra kerülése után megkezdte a szocialista rendszer kiépítését Angolában. A kormány államosította a nagyvállalatokat, bevezette a kolhozrendszert, és szoros kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Az országban azonban a szocialista rendszer soha nem tudott teljesen megerősödni, és számos problémával szembesült. A korrupció, a bürokrácia és a gazdasági nehézségek aláásták a rendszer legitimitását.
A hidegháború vége és a Szovjetunió összeomlása után a nemzetközi helyzet megváltozott, és az Angolai polgárhábolú is új fázisba lépett. 1991-ben az MPLA és az UNITA megállapodást kötött a békéről és a demokratikus választásokról. Az 1992-es választásokon az MPLA győzött, de az UNITA nem ismerte el a vereséget, és a harcok újra kirobbantak.
Végül 2002-ben sikerült elérni a végleges békét Angolá-ban. Az ország hosszú úton indult el a felépülés felé, de a polgárháború következményei még ma is érezhetőek.
1975-1992. között az Angola-Népköztársaság fennállása alatt számos pénznem-reform és pénzügyi változás történt. Ez a rendkívül instabil politikai és gazdasági helyzet miatt összetett és folyamatosan változó képet mutat.
Az 1975-ös függetlenség kivívása után Angola belépett egy hosszú és véres polgárháborúba, amely jelentősen befolyásolta a pénzügyi rendszert. Az állandó konfliktus, a gazdasági szankciók és az infláció miatt a pénz értéke folyamatosan ingadozott, és a pénzverés is ennek megfelelően változott.
Az országban többször is bevezettek új pénznemeket.
A háborús helyzetben a pénz elsősorban a katonai kiadásokat szolgálta, a civil gazdaság pedig másodlagos szerepet kapott.
Az állandó pénz nyomtatása és a gazdasági bizonytalanság miatt az infláció rendkívül magas volt.
A háborús helyzetben a pénzhamisítás is elterjedt, ami tovább rontotta a pénz stabilitását.
A háború során gyakran más országok pénzei is forgalomban voltak.