Németország - Szászország

Szászország (Sachsen) Németország keleti részén fekvő tartomány, melynek történelme rendkívül gazdag és változatos. A terület a középkortól kezdve kulcsszerepet játszott a német történelemben, a német-római császárság egyik legfontosabb hercegségeként.
A szász törzs már a kora középkorban is jelentős hatalmat képviselt, bár eredeti szállásterületük inkább a mai Alsó-Szászország és Vesztfália volt. A 10. században az Ottó-dinasztia (a Szász-házból) került a német trónra, akik a Német-római Birodalom alapjait rakták le. Ekkor a "Szászország" kifejezés még egy tágabb, északi régiót jelölt.
A mai Szászország területe, vagyis az őrgrafság (Markgrafschaft), a 10. században kezdett kialakulni, főként a szláv törzsek (szorbok) leigázásával és a keleti terjeszkedéssel. A Meißeni Őrgrófság lett a későbbi Szászország magja.
A Wettin-ház 1089-ben szerezte meg a Meißeni Őrgrófságot, és innentől kezdve több mint 800 éven keresztül uralkodtak a területen, jelentősen formálva annak sorsát. A 15. században, a Lipcsei Osztályozás (1485) révén a Wettin-ház két ágra szakadt, az ernesti és az alberti vonalra. Az alberti vonal szerezte meg a szász választófejedelmi címet 1547-ben, és ettől kezdve a mai Szászország vált a Szász Választófejedelemség néven ismertté, a Német-római Birodalom egyik legbefolyásosabb államává.
A reformáció Szászországban kulcsszerepet játszott. Luther Márton Wittenbergben (akkoriban Szászország része) kezdte meg tevékenységét, és a szász választófejedelmek a reformáció egyik legfőbb támogatói voltak.
A 17-18. században Szászország, különösen Drezda, a barokk kultúra és művészet egyik központjává vált Európában. Erős Ágost, a szász választófejedelem és egyben lengyel király (1694–1733) idejében Drezda valóságos ékszerdobozzá alakult, tele pompás épületekkel, műkincsekkel és jelentős zenei élettel. Ebből az időszakból származik a híres Meißeni porcelán is.
Azonban a 18. században a hétéves háború (1756–1763) súlyos károkat okozott Szászországnak, és a terület elvesztette korábbi politikai és gazdasági befolyását.
A napóleoni háborúk idején Szászország Napóleon szövetségese volt, ami a Bécsi Kongresszuson (1815) súlyos területi veszteségekhez vezetett: a terület jelentős része Poroszországhoz került. A megmaradt rész a Szász Királyság néven létezett tovább, majd 1871-ben a Német Császárság részévé vált.
A 19. században Szászország iparosodott, különösen a textilipar és a gépgyártás fejlődött. A Weimari Köztársaság és a Harmadik Birodalom idején a tartomány az ipari termelés egyik fontos központja maradt.
A második világháború után Szászország a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) része lett. Ebben az időszakban az iparosítás és a kollektivizálás jellemezte a gazdaságot, és a tartomány sokat szenvedett a kommunista rendszer elnyomásától.
A német újraegyesítés (1990) után Szászország a Német Szövetségi Köztársaság egyik tartománya lett, és azóta jelentős gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, bár a keleti tartományokra jellemző problémákkal (pl. elvándorlás, munkanélküliség) továbbra is küzd. Ma Szászország dinamikus gazdasággal, gazdag kulturális élettel és történelmi örökséggel rendelkezik, amely vonzza a turistákat és a befektetőket.

Szászország pénzverése rendkívül gazdag és jelentős fejezete a német pénztörténelemnek, amely évszázadokon át tartott. A régió hatalmas ezüstlelőhelyeinek köszönhetően Szászország már korán a pénzverés egyik központjává vált.

A szász pénzverés kezdetei a középkorra nyúlnak vissza. A Meissen környéki ezüstlelőhelyek felfedezése, különösen a 12. században, hatalmas fellendülést hozott. A Freiberg-i bányák hamar Európa legfontosabb ezüstforrásaivá váltak. Ez tette lehetővé, hogy Szászország jelentős mennyiségű saját érmét verjen, amelyek nagyban hozzájárultak a régió gazdasági és politikai befolyásához.

Szászországban számos pénzverde működött az évszázadok során. A legfontosabbak közé tartozott a lipcsei, a drezdai és a freibergi pénzverde. Az itt vert érmék típusai rendkívül változatosak voltak:
Pfennigek: A korai időszakban a kis értékű pfennigek voltak a leggyakoribbak.
Groschenek: A későbbi középkorban, a 14. századtól kezdve, a nagyobb értékű groschenek (németül "Groschen") kerültek előtérbe. Ezek közül a leghíresebb a "Meissner Groschen", amely a kor egyik legfontosabb kereskedelmi pénze volt.
Taller (Tallér): A 16. században a német területeken elterjedő nagyméretű ezüstérmék, a tallérok (Thaler) verése Szászországban is virágzott. A szász tallérok gyakran magas ezüsttartalommal rendelkeztek, és népszerűek voltak a nemzetközi kereskedelemben is. Különösen a "Klappmützentaler" és a "Breittaler" emelkedik ki.
Aranyérmék: Bár az ezüst volt a meghatározó, aranyérméket is vertek, például dukátokat.

A 17. és 18. század a szász pénzverés egyik virágkorát jelentette, különösen az erős uralkodók, mint például Erős Ágost idején. Ekkoriban a szász pénzverés mintául szolgált más német területek számára is. Fontos megemlíteni a birodalmi pénzverési rendeleteket (Reichsmünzordnungen), amelyek igyekeztek egységesíteni a különböző fejedelemségek pénzverését, bár ez a gyakorlatban sokszor kihívásos volt. Szászország általában igyekezett megfelelni ezeknek a normáknak, de gyakran saját súly- és finomsági szabványokat is fenntartott.

A 19. században, a Német Birodalom létrejöttével (1871) és a márka bevezetésével a szászországi pénzverés fokozatosan beolvadt az egységes német pénzrendszerbe.