Hollandia - Német megszállás

Hollandia élete a német megszállás alatt (1940-1945) rendkívül nehéz és sokrétű volt. A megszállás mélyen befolyásolta a holland társadalom minden aspektusát, a mindennapi élettől kezdve a gazdaságon és a politikán át a kultúráig és az ellenállásig.
1940 májusában a német hadsereg gyorsan lerohanta Hollandiát. A rotterdami bombázás különösen traumatikus volt.  A királyi család Londonba menekült, létrehozva a holland emigráns kormányt.  Arthur Seyss-Inquartot nevezték ki Reichskommissarnak, ő képviselte a német uralmat.
Bevezették az élelmiszerjegyeket és más termékek racionalizálását. Súlyos hiány alakult ki szinte mindenből, beleértve az élelmiszert, a ruházatot és a fűtőanyagot. A németek szigorú cenzúrát vezettek be a sajtóban, rádióban és más médiumokban. Erős náci propaganda árasztotta el az országot. Korlátozták a polgárok mozgását, kijárási tilalmakat vezettek be. Sok holland férfit kényszerítettek Németországban dolgozni a hadiiparban. A letartóztatások, razziák és a deportálások állandó félelemben tartották az embereket.
A németek fokozatosan vezettek be antiszemita törvényeket és rendeleteket, amelyek elszigetelték a zsidó lakosságot a társadalomtól. Kötelezővé tették a sárga csillag viselését. Zsidókat fosztottak meg vagyonuktól, munkahelyeiktől, és korlátozták a szabadságukat. Több mint 100 000 holland zsidót deportáltak koncentrációs táborokba, ahol többségüket meggyilkolták. Hollandiából hurcolták el a megszállt nyugat-európai országok közül a legnagyobb arányban a zsidó lakosságot.
A holland társadalom különböző formákban tanúsított ellenállást a német megszállással szemben.  Titkos újságok és röplapok jelentek meg, amelyek tájékoztatták a lakosságot a valós helyzetről és az ellenállási tevékenységekről. Sok holland rejtegetett zsidókat és más üldözötteket a német hatóságok elől. Az ellenállási csoportok szabotázsakciókat hajtottak végre a német infrastruktúra ellen. Egyesek információkat gyűjtöttek a szövetségesek számára. Több nagyobb sztrájk is volt a megszállás ellen, mint például az 1941-es februári sztrájk Amszterdamban a zsidók deportálása.
Sajnos a holland társadalom egy része kollaborált a német megszállókkal. Voltak, akik önként jelentkeztek a német hadseregbe (Waffen-SS). Egyesek a náci párt (NSB) tagjai lettek és aktívan részt vettek a megszállók céljainak megvalósításában.
1944 szeptemberében a szövetségesek megkezdték Hollandia felszabadítását délről.
Hollandia teljes felszabadítása 1945 májusában történt meg a német kapitulációval.

A németek a megszállás alatt megváltoztatták a holland pénzrendszert, hogy az jobban illeszkedjen a sajátjukhoz és a háborús erőfeszítéseikhez.
Hollandia pénzneme a gulden volt, amely aranyalapon nyugodott.  Az érméket ezüstből, nikkelből, bronzból és rézből verték.  A bankjegyeket a Nederlandsche Bank (Holland Bank) bocsátotta ki.
A németek rögzítették a gulden árfolyamát a német birodalmi márkához (Reichsmark), ami a holland gazdaság német befolyás alá kerülését jelentette. A megszállók új érméket vezettek be, amelyek anyaga és kinézete eltért a korábbiaktól.
A háborús erőfeszítések miatt hiány volt az ezüstből és más nemesfémekből, ezért olcsóbb anyagokat, például cinket és vasat használtak. Az új érméken gyakran jelentek meg a német birodalom jelképei, bár ezt Hollandiában visszafogottabban alkalmazták, mint más megszállt területeken.
A megszállás alatt infláció alakult ki, ami szükségessé tette a kisebb címletű érmék kibocsátását.  A korábbi holland érméket fokozatosan kivonták a forgalomból.
A bankjegyek terén is történtek változások, bár talán kevésbé drasztikusak, mint az érméknél. A Nederlandsche Bank továbbra is kibocsáthatott bankjegyeket, de a német befolyás itt is érvényesült.
Az érmék jellemzői a megszállás alatt: Főként cinkből (Zn) és vasból (Fe) készültek, de előfordultak acélból készült érmék is. A korábbi nemesfém érmék verését beszüntették. Az érméken gyakran szerepelt a "Nederland" felirat, de a korábbi holland jelképek (például Vilma királynő portréja) eltűntek vagy stilizáltabb formában jelentek meg. Néhány érmén a német sas is feltűnt, bár ez ritkább volt. Különböző címletek kerültek kibocsátásra, mint például 1, 5, 10 és 25 centes érmék.
A háború után Hollandia visszaállította a korábbi pénzrendszerét, bár ez időbe telt. A megszállás alatti érméket fokozatosan bevonták és lecserélték a háború előttihez hasonló vagy teljesen új kinézetű érmékre.