Ausztria - Niederösterreich

Ausztria legnagyobb tartománya, gazdag és sokszínű történelmi múlttal rendelkezik, amely az őskortól egészen napjainkig ível.
A Willendorfi Vénusz, egy kb. 26 ezer éves kőkorszaki szobrocska, Alsó-Ausztriában került elő, és az egyik leghíresebb régészeti lelet az országban.
A régióban több barlangban találtak neandervölgyi eszközöket és ősi sírleleteket, például a Gudenus-barlangban.
A Hallstatti kultúra és később a La Tène-i kelták virágoztak ezen a vidéken. A sóbányászat és a kereskedelem fontos szerepet játszott a gazdaságban.
A rómaiak Carnuntum városát építették ki Alsó-Ausztriában, amely a Felső-Pannónia provincia fővárosa volt. Ma régészeti park és múzeum található itt3.
A 10. században létrejött az Ostmark, amely később az „Ostarrichi” néven vált ismertté – ebből alakult ki az „Österreich” elnevezés.
A Babenberg-dinasztia uralma alatt Alsó-Ausztria politikai és kulturális központtá vált. Melk és Wachau vidéke különösen fontos szerepet játszott.
1278-tól a Habsburgok vették át a hatalmat, és több mint 600 évig uralkodtak. Bécs, amely Alsó-Ausztria szomszédságában fekszik, a birodalom központjává vált.
A régióban számos kastély, kolostor és templom épült ebben az időszakban, például a Schönbühel kastély a Duna partján.
A török ostromok idején Alsó-Ausztria stratégiai fontosságú volt, különösen Bécs védelme szempontjából.
A 20. században a régió részt vett az Osztrák Köztársaság kialakulásában, majd a második világháború után újjáépült és modernizálódott.
A tartomány gazdag népművészeti hagyományokkal, borászattal és építészeti emlékekkel rendelkezik.
A Wachau régió az UNESCO világörökség része, híres barokk épületeiről és szőlőskertjeiről.

Alsó-Ausztria (Niederösterreich) nem rendelkezik saját pénzverdei intézménnyel, de a régió fontos szerepet játszott az osztrák pénzverés fejlődésében, különösen a középkorban és a Habsburg-korban.
Középkorban a pénzverés királyi kiváltság volt, és több osztrák városban működtek pénzverdék, például Bécsben, amely Alsó-Ausztriához tartozott egészen 1986-ig.
A Habsburg-korban Alsó-Ausztria gazdasági központként szolgált, és a pénzverés központi irányítás alatt állt, főként Bécsben és környékén.
A 19. században az Osztrák Nemzeti Bank és az Osztrák-Magyar Bank irányította a pénzkibocsátást, beleértve az érmék és bankjegyek előállítását is.
Kézi pénzverés: A legkorábbi módszer, ahol kalapáccsal ütötték az éremképet a fémlapkára.
Csavarpréses verés: A 17–18. században elterjedt technika, amely nagyobb pontosságot és termelékenységet tett lehetővé.
Pantográf marógép: A 19. században forradalmasította a verőtövek készítését, lehetővé téve az érmék tömeggyártását.
Ma Ausztriában a Münze Österreich AG (Bécsi Pénzverde) felelős az érmék veréséért, beleértve az euró érméket és emlékérméket is.
Alsó-Ausztria gazdasági szerepe továbbra is jelentős, különösen a gépgyártás és turizmus terén, de a pénzverés közvetlenül nem itt történik.