A Jugoszláv Királyság 1941 áprilisában a tengelyhatalmak inváziója után megszűnt, területét felosztották. Szerbia német katonai közigazgatás alá került, és létrehozták a Szerbiai Kormányzóságot, amelyet a németek irányítottak, miközben formálisan egy bábállamként működött Milan Nedić vezetésével. A területet főként katonai és gazdasági célokra használták, és a Szerb Nemzeti Bank a megszállók által jóváhagyott dinárt bocsátotta ki. A kormányzóság létezése 1944 októberéig tartott, amikor a Vörös Hadsereg és a jugoszláv partizánok felszabadították Szerbiát.
A második világháború idején, 1941 és 1944 között a németek által megszállt Szerbiában létrehozták a Szerbiai Kormányzóságot, amely formálisan Milan Nedić vezetésével működött, de valójában a náci Németország irányítása alatt állt. A gazdasági és pénzügyi rendszer is a megszállók ellenőrzése alatt volt, így a pénzverés és a bankjegykibocsátás is ennek megfelelően alakult.
A Szerb Nemzeti Bank a németek jóváhagyásával bocsátott ki új pénzeket, elsősorban a dínár különböző címleteit. Ezek között szerepeltek: Papírpénzek: 50, 100, 500 dínáros bankjegyek (1941–1943). Érmek:1 és 2 dínár (cinkből, 1942), 10 dínár (cink, 1943), 50 para (réz-nikkel, 1942).
A pénzek anyaga gyakran olcsóbb fémekből készült, mint például cink, ami a háborús gazdasági nehézségeket tükrözte. A bankjegyek és érmék megjelenése is a megszállás ideológiai és politikai viszonyait tükrözte: a nemzeti szimbólumokat gyakran elhagyták vagy átalakították, és a német befolyás nyomai is felfedezhetők voltak rajtuk.