Abbászida Kalifátus - Abbászida Kalifátus

Az Abbászida Kalifátus a középkor egyik legjelentősebb és leghatalmasabb muszlim birodalma volt, amely a 8. századtól a 13. századig uralkodott a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Az Omajjád dinasztia megdöntésével jött létre, és uralkodása alatt a kalifátus központja Bagdad lett, amely a tudomány, a kultúra és a kereskedelem egyik legjelentősebb központjává vált.
Az Abbászidák az arabiai Kurajs-törzs egyik klánjához tartoztak, és közeli rokonságban álltak Mohamed prófétával. A dinasztia alapítója, Abu al-Abbász, lázadást indított az Omajjádok ellen, és 750-ben döntő győzelmet aratott. A kalifátus központját Damaszkuszból Bagdadba helyezték át, amely a Tigris folyó partján feküdt.
Bagdad hamarosan a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb városává vált. A kalifák mecénásként támogatták a tudományt, a művészeteket és az irodalmat. A városban számos iskola, könyvtár és kórház épült, és a tudósok minden tájékról ide zarándokoltak. Az Abbászida-korban virágzott a matematika, a csillagászat, az orvostudomány és a filozófia. A tudósok számos görög és perzsa művet fordítottak arabra, és új tudományos felfedezéseket tettek.
Az Abbászida Kalifátus alatt az iszlám kultúra és civilizáció elterjedt a világ számos részén. A kalifátus kereskedői hálózata elérte Indiát, Kínát és Afrikát, és számos új terméket és ötletet hozott a világba.
A 10. századtól kezdve az Abbászida Kalifátus hatalma fokozatosan csökkenni kezdett. A birodalom túl nagy volt ahhoz, hogy központosítottan irányítsák, és a tartományokban egyre több helyi hatalmaskodó jelent meg. A török nomádok támadásai is gyengítették a kalifátust. 1258-ban a mongolok elpusztították Bagdadot, és véget vetettek az Abbászida Kalifátusnak mint jelentős politikai erőnek.

A korszakot az iszlám fénykorának, egyesek az iszlám reneszánsznak nevezik. A 9-10. századi politikai zűrzavar ellenére széles körű volt a gazdaság és a kereskedelem fejlődése.

A legtöbb pénzérmén feltüntették a pénzverde nevét és a verés dátumát. A következő változtatást az Abbászida kalifa, al-Mamún (i. sz. 813–833) rendelte el, aki egységesítette a később sok száz éven át fennmaradt pénzrendszert.

Az Abbászida kalifátus területén a világi uralkodók ugyanazt az érmetípust a XI. századig megtartották, ezzel jelezték hűségüket az Abbászida kalifákhoz, az iszlám vallás vezetőihez .