Románia - Népköztársaság

A Román Népköztársaság (1947–1965) a második világháború után jött létre, amikor Románia szovjet befolyás alá került. 1947. december 30-án kikiáltották a népköztársaságot, miután I. Mihály királyt lemondatták és eltávolították a monarchiát. Az országot a Román Munkáspárt (később Román Kommunista Párt) irányította, amely szovjet mintára építette ki a sztálinista diktatúrát.
A kommunista rezsim államosította az ipart és a földeket, valamint kollektivizálta a mezőgazdaságot. Az iparosítás kiemelt cél volt, de ez gyakran a mezőgazdaság rovására ment, ami vidéki elszegényedéshez vezetett. Az ország lakossága gyorsan növekedett, és jelentős belső vándorlás zajlott le az iparosodó városok felé.
A rezsim brutálisan elfojtotta az ellenállást: politikai ellenfeleket bebörtönöztek vagy kivégeztek, és a hírhedt Securitate szigorú megfigyelést alkalmazott. Az oktatási rendszer átalakítása és a kultúra szovjet mintára történő formálása is része volt a kommunista átalakulásnak.
Románia a keleti blokk része volt, tagja volt a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetése alatt az ország fokozatosan eltávolodott a szovjet befolyástól, és a hatvanas évek közepére egy nemzeti kommunista irányvonal kezdett kialakulni.

Romániában a második világháború után, 1947-ben került sor a királyság megszüntetésére és a Népköztársaság (Republica Populară Română – RPR) kikiáltására. Ez az esemény jelentős változásokat hozott az ország gazdasági és politikai életében, ami természetesen a pénzverésre is kihatott. Az 1947 és 1965 közötti időszakban a pénzérmék és bankjegyek arculata is tükrözte az új szocialista ideológiát.
Az 1947 előtti időszakot hiperinfláció jellemezte Romániában, ami drasztikus pénzreformot tett szükségessé. Az 1947. augusztus 15-én bevezetett pénzreform során a régi lej (ROL) helyett bevezették az új lejt (RON), méghozzá 20 000 régi lej = 1 új lej arányban. Ez a lépés stabilizálta a gazdaságot, és megteremtette az alapot az új pénzrendszer kiépítéséhez.
A kommunista hatalomátvétel után az 1948-as alkotmány bevezetése újabb pénzverési hullámot indított el. Ekkor jelentek meg az első, kifejezetten a Népköztársaságot ábrázoló érmék, amelyeken már a szocialista jelképek (például a kalapács és sarló, vagy az ország címere) is feltűntek. A címletértékek a 1, 2, 5, 10 és 20 bani valamint az 1, 2, 5 és 10 lei voltak.
Egy újabb, jelentős pénzreformra került sor 1952-ben. Ennek oka a szovjet mintára bevezetett központosított gazdaság, és az ehhez igazodó árszínvonal volt. Az 1952-es reform során 1 új lej (1952-es) 20 régi lejjel (1947-es) volt egyenlő. Az új érmék 1, 3, 5, 10, 25 és 50 bani, valamint 1 és 3 lei címletben készültek. Ezeken az érméken is egyértelműen megjelentek a kommunista szimbolika, mint például az ipari termelésre utaló ábrázolások (gyárak, traktorok) és a mezőgazdasági motívumok (gabona).
Az 1950-es évek végére és az 1960-as évek elejére tehető az a változás, amikor a román Népköztársaság egyre inkább törekedett a Szovjetuniótól való függetlenedésre, ami a pénzverésben is megnyilvánult. Bár a szocialista jelleg továbbra is megmaradt, az 1963-ban kibocsátott új érmék, amelyek 1, 3, 5, 10, 15 és 25 bani, valamint 1 lej címletben készültek, már némileg egyszerűbb, letisztultabb formavilágot mutattak.