Görögország - Ősi Görögország

Az ókori Görögország egy virágzó civilizáció volt, amely a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetvilágában és Kis-Ázsia nyugati partvidékén alakult ki. A görögök később benépesítették a Földközi-, a Márvány- és a Fekete-tenger partvidékeit is.  
Az ókori görög társadalom városállamokra (poliszokra) tagolódott, amelyek közül a legjelentősebbek Athén és Spárta voltak

A társadalom rétegzett volt, a polgárok (szabad férfiak) rendelkeztek politikai jogokkal, míg a nők, a rabszolgák és a metoikoszok (letelepedett idegenek) nem.
A poliszok szabad férfi lakosai voltak, akik részt vehettek a politikai életben, szavazhattak és hivatalokat viselhettek.  A nők szerepe a társadalomban korlátozott volt. Athénban a nők fő feladata a háztartás vezetése és a gyermeknevelés volt, míg Spártában nagyobb szabadságot élveztek és részt vehettek a testnevelésben. A rabszolgák nem rendelkeztek jogokkal, és a tulajdonosaik birtokában voltak. Számos területen dolgoztak, a mezőgazdaságtól a háztartási munkáig.  A metoikoszok szabad emberek voltak, akik más poliszokból vagy területekről költöztek egy adott poliszba. Nem rendelkeztek polgárjogokkal, de adót fizettek és katonai szolgálatot teljesíthettek.
Az ókori görög gazdaság alapja a mezőgazdaság volt, főként gabonát, szőlőt és olívát termesztettek. Jelentős szerepet játszott a kézművesség és a kereskedelem is, a görögök élénk tengeri kereskedelmet folytattak a Földközi-tenger térségében.
Az ókori Görögország a nyugati civilizáció bölcsőjeként ismert. Jelentős eredményeket értek el a filozófia (Szókratész, Platón, Arisztotelész), a történetírás (Hérodotosz, Thuküdidész), a dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész), a szobrászat, az építészet és a matematika területén. A görögök politeista vallást követtek, számos istenben hittek, akiknek a tiszteletére templomokat építettek és ünnepségeket rendeztek.
A mindennapi élet a társadalmi státusztól és a lakóhelytől függött. A polgárok szabadidejüket gyakran a közösségi életben, a politikában, a sportban vagy a filozófiai eszmecserékben töltötték. A nők idejük nagy részét a háztartásban töltötték. A rabszolgák és a szegényebb rétegek kemény fizikai munkát végeztek. Az étkezés alapját a kenyér, az olívabogyó, a sajt, a hal és a bor képezte.
Az ókori görög civilizáció hanyatlása a Kr. e. 4. században kezdődött, a peloponnészoszi háborúk és a belső konfliktusok következtében. Később Nagy Sándor makedón király hódításai révén a görög kultúra elterjedt a Közel-Keleten, de a politikai függetlenség elveszett. Végül a Római Birodalom hódította meg Görögországot.

Az ókori Görögország pénzverése rendkívül fontos szerepet játszott a gazdasági és kulturális fejlődésben. A Kr. e. 7. században jelentek meg az első görög érmék, és hamarosan elterjedtek az egész görög világban.

A legkorábbi érmék általában ezüstből készültek, de később aranyat, bronzot és más fémeket is használtak.
Több különböző súlyrendszer létezett a görög világban, ami befolyásolta az érmék súlyát és értékét. A legelterjedtebbek az attikai, az aiginai és a korinthoszi rendszer voltak.
Különböző értékű érmék léteztek. A leggyakoribb egységek a drakhma (kb. 4,3 gramm ezüst), az obol (a drakhma hatoda) és a stater (általában két drakhma). Nagyobb értékű érmék is léteztek, mint például a tetradrakhma (négy drakhma) és a dekadrakhma (tíz drakhma).
Az érmék előlapján gyakran istenek, hősi alakok vagy városok védőszentjeinek képei szerepeltek. A hátlapon pedig különböző szimbólumok, állatok vagy növények voltak láthatók, amelyek az adott várost vagy régiót jelképezték. Például Athén érméin gyakran volt látható Pallasz Athéné baglya, Korinthoszon a Pegazus, Aiginában pedig egy tengeri teknős.
Az érméket általában a városállamok (poliszok) bocsátották ki, de néha királyok vagy más hatalmi központok is verettek pénzt. Minden kibocsátó sajátos képeket és szimbólumokat használt, ami lehetővé tette az érmék azonosítását.
Az érméket kézzel verték. Egy fém korongot helyeztek két véső közé, amelyekbe a kívánt képeket és feliratokat előzőleg belemetszették. Ezután egy kalapáccsal ráütöttek a felső vésőre, így a minta bekerült az érme mindkét oldalára.
A görög érmék széles körben elterjedtek a Földközi-tenger térségében a kereskedelem révén. Nemcsak gazdasági eszközként funkcionáltak, hanem fontos politikai és propaganda szerepük is volt, mivel a városok hatalmát és identitását tükrözték. A magas művészi színvonalú érmék emellett a korabeli művészet és ikonográfia fontos forrásai.
A hellenisztikus korban (Nagy Sándor korától kezdve) a pénzverés tovább fejlődött. Megjelentek az uralkodók portréi az érméken, és a pénzverés központosodott a nagyobb királyságokban.
Az ókori görög pénzverés öröksége jelentős, hiszen ez volt az egyik első olyan fejlett pénzrendszer a történelemben, amely mintául szolgált a későbbi korok pénzverésének is. A görög érmék nemcsak értékes történelmi emlékek, hanem a korabeli társadalom, gazdaság és kultúra fontos forrásai.